Sanibel Island után kezdtük megérteni, hogy akkorák a távolságok, hogy nem nagyon érdemes ide-oda rohangálni, ha már úgyis Miamiban vagyunk akad helyben is elég látnivaló. Úgyhogy a Key West-es programot töröltük, főleg mert arra is rájöttünk, hogy a Sunset Fesztivált úgysem tudnánk megnézni, mivel akkor másnap hajnalra sem érnénk haza, sötétben vezetni több órát hosszú, lakatlan vidéken meg elég veszélyes. Mikor ezt elterveztük, jócskán meg is nyugodtunk... És a híres Soth Beach felé vettük az irányt.

Miami downtownból eljutni a South Beach-re kocsival csupán csak 1O perc, persze ha nem kerülsz dugóba. A másik lehetetlen dolog az az építkezés Miamiban. Mindent túrnak, fúrnak, utat javítanak (még akkor is, ha a régi út tökéletes), sok a baleset, meg amúgy is Miamiban általában mindenki meg van őrülve. Nyaralni jött, menőzni, állatkodni a vadiúj sportjárgányával... Szóval őrültmód vezetnek. Erre még rátesznek egy lapáttal a kubaiak, akik meg veszettül nyomják a dudát.

Na meg szállodát építenek, mindenfelé, magasat és rengeteget. Olyan Miami mint egy most épülő turista paradicsom és így is van. Legközelebb talán 2O év múlva érdemes visszajönni, akkor talán rendben lesz minden. Most még nemigen van olyan útrész a downtown-ban ahol nem építkezési törmeléken kéne átgyalogolnod és az eget nem ékesítené egy-két felhőkbe nyúló daruskocsi, az épülő emeleteken meg piros sapkás kubaiak.

A szállodánk mindennek a legközepén volt. A kikötő mellett, a Bayside Plazánál, a már felépült és még most épülő szállodaóriások mellett, háta mögött meg a Little Havanna húzodott meg, a kubaiak otthona. Érdekes a kettősség, kicsi Kubában mintha megállt volna az élet, kis boltok, régimódi kereskedések mindenfelé. Este meg az öreg kubaiak kiülnek a boltjuk elé kártyázni, beszélgetni.

Megint elkalandoztam, ott tartottam, hogy útban vagyunk South Beach felé. Sőt már meg is érkeztünk. Az egyik legégetőbb probléma a South Beach-en, hogy a parkolás nincsen megoldva. South Beachre jár egy-két kóbor busz, de máshogy nem lehet oda eljutni csak kocsival. Van néhány parkolási lehetőség aranyárban, ha ez nem kell, marad a cirkálás és feszült figyelem, hogy vajon ki hagyja el a parkolóját a verdájával. Nehéz dolog. Szerencsére mi találtunk egy viszonylag olcsó parkolási lehetőséget és általában szerencsével is jártunk, mert mindig várt ránk egy üres hely.

South Beach-nek három részét látogattuk rendszeresen. Az első volt természetesen az óceánpart. Csodás, hosszú partszakasz fehér homokkal, életmentő bódékkal, életmentőkkel, napernyőkkel, madarakkal na meg, hogy az útikönyvet idézzem, "hot body"-kal. Modellek, testépítők, nagypénzű nyaralóközönség.

Élet a South Beach-en.

Vihar a South Beach-en.

Én a South Beach-en.

Az idő mindig meleg volt, 25-3O fok között, de az utolsó napokban viharos volt az óceán, fújt a szél (ami éppen elviselhetővé tette a meleget), egyszóval nem strandidő volt.

A parttól egy utcával beljebb található a híres Ocean Drive. Drága, nagy szállodákkal, éttermekkel, autócsodákkal, éjszakai partykkal.

Még beljebb az óceántól, a földsáv belsejében, éjjel-nappal vonulás van. Emberforgatag. Vannak a kubaiak akik dolgoznak itt és kiszolgálják a nyaralókat. Szobalányok, pincérek, sofőrök mindenféle. Aztán vannak az amerikai fiatalok. Lányok hosszú hajjal, trendi göncökben, fiúk meztelen felsőtesttel. Fekete nők, hosszú combokkal, akiknek jól állnak a trendi ruhák, hozzá sokszor még ízlés is társul. Fekete fickók, kigyúrtak, aranyékszeresek, limókból, menő sportkocsikból nézik az emberparádét. Meg a bérelt terepjáróból jobban megy a csajozás is...

Aztán vannak itt európaiak, a franciák a Lincoln Road éttermeit részesítik előnyben, vacsorakor dugig tömve, parfümfelhőbe burkolóznak az éttermek amikor előbújnak a jólöltözött franciák. Sok volt az olasz is, ők a parton buliznak a napon egész nap. És láttunk egy magyar párt is. Nem, nem volt náluk tescos zacsi, de minket magyarokat meg lehet ismerni. Semmi különleges ismertetőjel, azt érzi az ember ha  honfitársa van a közelében. Aztán hallottuk is, hogy magyarul beszélnek egymással, valószínűleg nászutasok voltak. Aztán addig tanakodtunk, hogy szólítsuk meg őket, hogy eltüntek az emberforgatagban...

A Lincoln Road-ról. Sétálóutca. Szuper egy hely, tele éttermekkel, boltokkal meg extrém divatos emberekkel. Beülsz egy étterembe és nézed a vonuló tömeget. Vagy sétálsz és közben nézed az étteremben ülőket. De ez az utca egyben egy mall is. Lincoln Road Mall. Tele van mindenféle üzlettel, amik egy rendes mallban is vannak plusz még extrábbakkal, drágábakkal.

Épület a Lincoln Road-on.

Szálloda South Beach-en.

Szintén.

És ez is.

Meg ez.

És végül.

Fúj a szél.

Holnap Key Biscayne-ra utazunk:)