Sanibel Island. (Ha jól figyelsz, ott hátul, középen meglátod a világítótornyot is.)

A legelső nap a South Beach-en járkáltunk fel alá, vagyis vonultunk, ahogy az már az ilyen nyaralóhelyeken szokás. A South Beach csuda egy hely, arról majd holnap értekezek. Elég a dologhoz csak annyi, hogy a South Beach-en illik jól kinézni, ezért én is úgy gondoltam, hogy az új, magastalpú papucsomat ott fogom felavatni. A szépségnek persze ára van, jelen esetben az volt az ára, hogy pár órán belül hatalmas vízhólyagok fejlődtek a talpaimon. És ezek annyira fájtak, hogy az egyik talpammal egyáltalán nem tudtam érinteni a földet, a másikkal csak kicsit, ez volt a szerencsém... Innentől kezdve minden lépésnél romlott a helyzet, márpedig lépni azt kellett.

Szóval ilyen mozgássérült állapotban érkeztünk meg másnap a Sanibel Islandra, ami Miamitól kábé három óra vezetésre volt. Ez a sziget arról híres, hogy tele van a partja kagylókkal. Hát volt a dologban egy kis marketing fogás is, mert én már egyből kéttenyérnyi kagylókra gondoltam, na persze. Viszont kicsiket sokat találtunk és igazán azok ékszernek valók, de ne szaladjunk olyan előre.

Útban a Sanibel Islandra.

Megérkezésünk már jócskán a délutánba nyúlt, mivel későn sikerült csak elindulnunk és természetesen egy dugóba is belekeveredtünk. Így történt, hogy alig tudtunk pár órát a szigeten tölteni, mivel este 1O-re a szállodánál kellett lenni Miamiban. Azt meg azért kellett, mert az volt az utolsó időpont, hogy Gyuszit egy liften felszállítsák az éjszakai parkolóhelyére... Ez nem volt számunkra túl kedvező megoldás, mert mindig az esti 1O órához kellett alkalmazkodni. És mivel minden reggel egy sofőr indította be Gyuszkót és hozta le egy lifttel, na ez a dolog Férjuramnak minden nap fejfájást okozott. Mert ugye Gyulának lelke van, nem csak annyi, hogy elfordítod a slusszkulcsot. Mert van, hogy ha nincs kedve és akkor nem indul ugye. Így történt, hogy sikerült kissé a Páromnak felhergelnie a kedves sofőrt aki felvilágosított minket arról, hogy naponta többszáz luxusautót indít be, nem kell nekünk annyira ugrálni. Persze ő nem tudhatott Gyuszkó lelkéről... De visszatérve Sanibelre...

Sanibel óceánpartja.

Amikor megérkeztünk Sanibelre, az nagyon szép volt. Mintha egy kicsi, gyönyörű földi Paradicsomba csöppentünk volna. Mindenfelé pálmafák, virágok, biciklisták, meg körös-körül a kék óceán. Meg helyes éttermek és üzletek, de minden pici, ízléses, otthonos volt. Még a gyorséttermek is egyediek, kedvesek voltak. De nem volt időnk ámélkodni, az idő szűkös volt. Megérdeklődtük, hogy ugyan hol van az a partszakasz, ahol két dolcsit kell fizetni óránként a strandolásért, mert persze nekünk ott a helyünk. Mégpedig azért mert ott a legjobb a kagylótermés... Meg is találtuk a helyet (lásd fent) és elkezdünk kagylót szüretelni. És persze boldogan ficánkolni az óceánban (térdig:) ). Találtunk is mindenféle szép dolgot, a kedvencem az a lilás-szivárványos kagylólapocska, abból klassz dolgok lesznek. Aztán Férjuramnál elszakadt a cérna, hogy két újja közé véve csipegesse, válogassa a kagylókat. Fogta és marokszámra pakolta az aznap arra a célra vásárolt vödörbe:) a hamarabbi szabadulás reményében. Ez vicces volt, főleg, hogy eszünkbe jutott az a felirat ami a Jordán reptéren találtunk még régen, hogy Magyarok, ne vigyétek el, törjétek le a korallokat, az a Jordán állam tulajdona. (Nem, mi nem is csináltunk olyat.) Na de itt két dolcsit fizettünk óránkét, és különben is a sziget honlapján találtuk a tippet, hogy vödröt vigyünk magunkkal. Hát mit csináljon a magyar ember, gyűjti ahogy tudja:) És különben is csak fél vödörnyi lett válogatás után...

Kagylóbolt Sanibel Islandon. Ami nyelvtörő, gyorsan még sehogy sem megy.

Itt a kagylótermés egy része. Azóta tovább tájékozódtam a sziget honlapján. A lakásban enyhe hipószag érezhető, mivel fehérítés végett fél rész hipóba fél rész vízbe áztattam őket. Most száradnak, aztán válogatás, végül babaolajjal lesznek kezelve a szép csillogás érdekében. Utána jöhet a fúrás, faragás, reszelés. Hozzáteszem, hogy a kagylóknak elég kellemetlen szaguk tud lenni, ezt a szállodában töltött napok alatt kénytelenek voltunk megtapasztalni.

Kagylószüret után még sétáltunk a parton, majd Gyuszkóba ülve bejártuk a szigetet. Arra már alig jutott időm, hogy a  szigeti világítótoronyról rendes képet készítsek... Csak az az alig látható maradt meg emlékül (első kép). Nem lehet rossz Sanibelen nyaralni...