Ha Lousinanában jársz, jó ha tudod, hogy egy külön kis birodalomba csöppentél jellegzetes életmóddal, nyelvezettel, kreol konyhával. Jó, ha azt is tudod, hogy a gumbó a helyi tengeri izékből álló halleves, a jambalaya szintén. A kreol meg az a népcsoport, amely keveréke a franciának, a karib-tengerinek és a spanyolnak.

A Vieux Carré, azaz a Francia negyed.

A Royal Street fényei.

De térjünk át Louisana legismertebb városára, New Orleans-ra. Mardi Gras, Dixieland, Vieux Carré azaz Francia negyed, kreol konyha és a Katrina hurrikán. Ezek derenghetnek, ha New Orleansra gondolunk.

Dixieland-ben.

Mi is így voltunk valahogy New Orleans-szal, engem különösképpen a Vieux Carré, azaz a francia negyed izgatott. Egy csöppnyi Európa Amerikában. És tényleg, alig pár utca a francia negyed, de ez a város magja és nevezetessége. Kicsit büdös, kicsit lepusztult, de gyönyörű utcák, házak, teraszok, igazi illatok, igazi kövek, valami régi és szép. Kávéházak, éttermek, utcazenészek, mutatványosok és a "Nagy folyó", a Mississippi a déli hátára a negyednek. Végre kicsit más levegő, mint az Amerikában megszokott tiszta, műanyag, élettelen... Itt vannak színek, szagok, emberek.

A Mississippi és én.

A régi negyedet nyugatról a Canal Street határolja. Nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Katrina tépázott meg néhány épületet vagy csak a déliek lustasága hagyta azokat lepusztulni. A Canal Street a kapuja a Francia negyednek, közepén villamos jár, amelyet magas pálmafák öveznek. És természetesen ezen a széles, nagy utcán tetőzik a new orleans-i karnevál, a Mardi Gras is.

A Canal Street.

De a Canal Street még nem a Vieux Carré. A Vieux Carré-t számomra a Royal Street jelenti. Csuda aranyos utca, tele kávézókkal, reggelizőkkel, csupa csipke teraszú házakkal.

A Royal Street egyik erkélye karácsonyi díszben.

A Royal Street másik erkélye láncokkal ékesítve. (Hogy minek is vannak felaggatva ezek a gyöngyök, arról majd holnap.)

Még egy erkély a Royalon.

Kedvenc erkélyem a Royalon.

Itt találkoztam össze Slim Pickens-ékkel is. Tudjátok, azzal az utcazenész csapattal, akiket úgy megszerettem egy hetes seattle-i tartózkodásom alatt. És az történt, hogy a csapat abban a pár napban éppen New Orleansban tartózkodott:) amikor történetesen mi is. Ezt a dolgot kisebb csodaként értékeltem, nem gondoltam, hogy az életben még látom őket. És ráadásul még új cd-t is megjelenttettek:)

Slim Pickens.

A szépséges Szent Lajos Bazilika a Vieux Carré központjában.

Pirates Alley, avagy a Kalózok utcája, a bohémvilág központja. Jósnők, művészek, utcazenészek mindenfelé.

Mozdulatlanul egyhelyben egész nap...

French Market, avagy piac nélkül nem város a város.

Szóval az én kedvenc utcám a Royal volt (mondtam is a Páromnak, ha ide veszik fel, mert történetesen ide is pályázott, akkor én a Royalon szeretnék lakni:) ), a Páromé pedig a Bourbon. Na itt aztán tényleg zajlik az élet, feltételezem az év minden napján... Bárok, lokálok, mulatók, aztán megint bárok, mulatók, és mindegyikben élőzene.

Buli a Bourbon Street-en.

Arról pedig, hogy milyen furcsa szokásokkal rendelkeznek a new orleans-iak a szilveszteri szokásaikat illetően, na arról holnap számolok be.