Szóval az úgy volt, hogy a múltkori Montgomery-ben tett látogatásunk után valami olyasmit gondoltunk, hogy ha az állam fővárosa nem egy nyüzsgő nagyváros, akkor az állam másik nagyvárosának már tényleg annak kell lennie. Egyrészt valami csodás, vibráló, emberekkel teli, karácsonyi dekorációba öltözött nagyvárosra gondoltam. Másrészt ott visszhangoztak bennem a nem éppen friss (1981-es) útikönyv szavai, hogy "Csak éjszaka szép ez a város, amikor a hegyekről letekintve vörösre festi az eget a kohók tüze... Nappal a környéket sokszor borítja sűrű, nehéz füst, amelyet még a korszerű levegőtisztító berendezésekkel sem lehet kiszűrni..." Kohók, füst, szürkeség... dehát régi az az útikönyv... gondoltam...

Na jó, nehéz füst az nem volt, de más sem nagyon... Szürke épületek, néhány szürke felhőkarcoló, és kihalt utcák, szombaton... Montgomerynél azért egy fokkal jobb volt a helyzet...

Felhőkarcolók

A központi túristalátványosság ez a kis park, közepében szökőkúttal, körülötte hajléktalanokkal.

Ezt lakóháznak néztem, élőben nem egy szívderítő látvány.

Ez a kis szoborszerű készség hol vizet, hol tüzet bocsájt ki. A tüzes pillanatokat sajnos nem tudtam elkapni, úgyhogy még ettől a kis izgalmtól is kénytelenek vagyunk eltekinteni. Találtunk valami sétálóutca félét, de sajnos szombat délelőtt nem túl sok minden tartott nyitva, és a csöveseken kívül nem sok városi képviseltette magát. Azonban kisvártatva megtaláltuk a könyvtárat, ahol eligazítottak, hol lehet élelemhez jutni. A Galleria Mall-ban.

Azt gondolom, hogy Birmingham lakossága már nem létezne, ha nem építették volna meg nekik  ezt a Mall-t. Itt képviseltette magát egész Birmingham....

A városatyák, hogy maradásra bírják a birminghemieket (vigyázat, ez csupán saját elgondolás, de lehet valóságalapja:) ) megépítették nekik ezt a tényleg pazar, nagy, shopping centert. Raktak bele amerikai zászlót, boltokat, éttermeket, hotelt, mindent amire csak szükség lehet. És így az élet szép. Kis kirándulásunk átalakult shopping mall tour-rá. De ha itt történik az élet, akkor itt volt a helyünk nekünk is...:)

Sok jó étterem volt a mall-ban, de mi mégis, így, ünnepi hangulatban, hogy ráakadtunk az őslakosokra, na szóval a Ruby Thuesday-ban ebédeltünk. Ez egy flancosabb hamburgerező. Ugyanolyan láncétterem mint pl. a Meki, de pincér szolgálja fel a hambit, igényes a belső kialakítása, és az árai is többszörösei a fapados gyorsétterminek... Ja, és nem utolsó szempont, hogy ugye kedves Carrie Ann-nünk is egy ilyenben menedzsereskedik csak mellesleg Tennessee-ben. Na már csak őmiatta is ki kellett próbálnunk. Utána egy jókora adag jégkrémmel fejeztük be az ebédet.

Aztán mint akik jól végezték dolgukat (és jól is:) ) visszavezettünk Atlantába. Hozzáteszem a történethez, hogy van Birminghamben olyan New York-i Szabadságszobor másolat is, csak kisebben (azt látni véltük). Meg van botanikus és állatkert is (azt nem) meg egyetemi városrész (azt próbáltuk, de nem sikerült). És végezetül shoppingoltam is valami nagyon különleges dolgot, de arról majd holnap számolok be.