Tudom, az én bűnöm, mert nem néztem utána a neten ennek a Montgomery városnak. Csakhát gondolja az ember lánya, hogy egy állam fővárosában csak van valami. De tévedett...

Szóval két és fél óra vezetés után megérkeztünk Montgomerybe, Alabama állam fővárosába. Reggel alaposan beöltöztünk, de mire megérkeztünk éreztük, hogy ilyesfajta óvintézkedésekre nem volt szükség. 25 fok fölött lehetett... Teljes erőnkkel kerestük a belvárost meg az embereket, de sehol senki, semerre... Valahogy így:

Meg így:

Pedig azt tudtuk, hogy valahol a belvárosban vagyunk, de nem akartuk elhinni. Végre találtunk egy baptista templomot, ahonnan özönlöttek ki a feketék, és rendőr irányította a forgalmat. Na, tőle megkérdeztük, hol van a belváros, a látnivalók, az élet. Nem értette, hát itt jobbra balra, mutatta.

Szerencsénkre megláttuk, hogy van turista információs házikó (ez nagyon hasznos Amerikaszerte, minden városban van ilyen). Az idős hölgy az infós irodában, nagyon sajnálta, de aznap csak egy múzeum volt nyitva. Mondtuk, nekünk nem múzeum kell, az életet a városi forgatagot akarjuk látni. Jah, hogy azt, hát a város most nagyon csendes, de talán a shopping mall-ban ott van élet, sőt étkezni is ott lehet, más minden úgyis zárva... Azért gazdagodtunk egy térképpel, azon rajta a látnivalók listájával (még egy troli féle járat is üzemel néhanapján a turisták számára).

Szóval volt egy régi alabamai városrész mint látnivaló, kb. fél utcányi házat jelentett a dolog. A már jól ismert déli házakat, de mégis ez volt talán a város legértékelhetőbb része.

Aztán megtaláltuk a város központját ami a State Capitol volt. Rajtunk kívül még két turistát fedeztünk fel itt.

Üres az út, nemhogy ember, még kocsi sincs semerre.

A State Capitol 1851-ben készült el, a polgárháború idején a déliek törvényhozásának otthona lett. Ezt az épületet két irányban veszik körbe az állam központi igazgatásának épületei.

Ezek tényleg impozáns épületek voltak, de emberekkel továbbra sem találkoztunk.

Olyan érzés volt mint egy kisértetvárosban. Mindenfelé hatalmas parkolók, széles járdák, számolta a zebránál a digitális szerkezet a másodperceket, hogy mennyi időd van, hogy átérj a túlpartra. De teljesen feleslegesen, hiába rostokoltam az út közepén, egy kocsit sem láttam semerre. Remélem nem valami fertőzéssúlytotta terület... Silent hill...brrr... még megvagyunk:)

Ebédeltünk a mall-ban, aztán gyorsan továbbálltunk Auburn-be. Azért ide, mert a Párom Tesója itt járt egyetemre, megnéztük a helyet. Útban Auburn felé sikerült eltévednünk, egy olyan igazi  láncfűrészes-lakta-szerű helyre, (fuhh) így már csak sötétedés után értünk az egyetemi városba, ami igazán kedves hely, a látottak után, meg amúgy is. Tele egyetemistával, boltokkal, szép egyetemi épületekkel. Lehet, hogy még egyszer majd egy napot rászánunk Alabamára (de ez korántsem biztos).

És végül álljon itt egy kép annak a tiszteletére, aki ezt a kirándulást lehetővé tette: GYUSZIiiiiii! (Vigyél el légyszi New Orleansba is!:) Szállás foglalva:) )