Elköltöztem Kansasbe:
Úgy pakoltam be a két bőröndöt mint egy robot. Kár, hogy most leültem ide gondolkozni... Vasárnap hajnalban repülünk, holnap nem akarok már ezzel foglalkozni, holnap csak vidámság lesz, torta és akiket szeretek. Bőröndök nem rondíthatnak bele a képbe. Nem volt ez a nyár felhőtlen, nem lehetett, amikor a mindig egészséges nagymamám ágyban fekszik és tolószékre lesz szüksége. És azért sem, és erről csak egy mondat erejéig, ha a rajzóló, festő, szobrokat faragó nagypapám szintén kórházban fekszik.
De gyönyörű is volt ez a nyár, mint minden, Duna illatú gödi nyár lenni szokott. Tegnap Budapest búcsúztató sétán voltunk, ültünk a margitszigeti zenélő szökőkút mellett, a Szamosban málna kelyhet ettünk:) Vácon minden nap jártam és a főtérbe beleszerelmesedtem, ha eljön egyszer a nap, amikor végleg hazajövünk, ott jó lenne egy kis ház:) Szép esküvőn is jártam, az ország közepén is és egyszer a Balcsiban is megmártóztam. Ücsörögtem, úgy mint régen két óra között, a Károlyi kertben. Híztam négy kilót (ez a bőröndmérésnél derült ki) valószínűleg a töméntelen sport és Balaton szelet, túró rudi, csokis hátú győri édes, pilóta keksz, vaniliás karika, Daubner torta és Mami finom főztje az oka, de kit érdekel!
Ezer dologra nem jutott időm, nem jártam a kőgáton és egyszer sem bringáztam fel Vácig, Marika dunai csárdájában sem ettem idén túró gombócot, jaj hosszú a lista. Mielőtt túldrámáznám a dolgot, most nem végrendeletet írok, legalábbis nincs tudomásom róla, hogy a közeljövőben befejezem földi pályafutásomat. Jön még a következő nyár de még előtte egy karácsony:)
Vasárnap hajnalban kalandra fel! Új terveim vannak Kansasre!:)
Holnap kezdődik a Váci Világi Vigalom és egész hétvégén át tart. Részletes programkínálat itt. Már alig várom!:) Főtér, Duna-part, koncertek, kézművesek, hurka, kolbász, kürtőskalács, csokizó, tűzijáték, móka, kacagás... De előtte még K&P esküvője.
Szerda dél, nagyvizit. Sürögnek a nővérkék, készülnek az igazgató úr, a főorvosasszony fogadására. Meg is érkezik a fehér ruhás delegáció. Rozi néni éppen félálomban, vagy teljesen, ez már nem derül ki. Az igazgató úr Rozi néni fölé hajol és hangosan ráköszön.
Jó napot kívánok!
Rozi néni álmából felpattanó szemekkel, hangosan: Jó napot kívánok napraforgót kapálok!
Mosolygott a kórház ma délben.
Jópár napig nem volt netem, úgyhogy ez volt a hosszabb elmaradásom oka. Meg amúgy is, itthon vagyok, minden percet ki kell használjak, így bocsánat, mára is csak a távirati stílus marad.
Jártam az ország közepén családom jópár férfitagjával. Fázni nem fáztunk, ami igaz az igaz, pont a legmelegebb napot választottuk kirándulásra. Érdekes volt, meg szép, jól éreztük magunkat, gondoltam is a blogra, jó bloggerhez illőn, hogy milyen ,képes bejegyzést írok majd erről... talán majd Kansasben jut is rá időm...
Aztán nagy bulin voltam, rokonoson, Vácott. Lesz esküvő és mindenki jól van, meg boldog és én örültem mindenkivel. Aztán mire hazaértem az egyik szemem már sírt és én is olyan kis házra és magyarországi életre vágytam mint az unokatesóim.
Aztán új lakás látogatóban is jártam ma Niki barátnémnál. A lakás cuki és Niki boldog és én is örültem vele, csak mire hazaértem sírt a fél szemem, hogy én is szeretnék ilyet itthon. Tudom, majd egyszer, most még vár a kansasi kaland...
Volt egy tökéletes esténk is, hol máshol mint Vácott. Váci csokizó, forró, nyári fuvallat névre keresztelt tea, (merész választás volt a 30 fokos nyári éjszakába, tudom, de megbolondítottak a tea leírásában szereplő rózsabimbók) séta a főtéren, szökőkút előtt üldögélés, harangjáték hallgatás és nem utolsó sorban végre mindenki együtt volt, akiket szeretek.
Csak az rontja el sokszor a jókedvem, amikor rendszeresen mindenki megkérdezi, hogy mikor indulunk vissza, aztán megjegyzi, hogy az már mindjárt itt van. Ilyenkor a karácsonyra gondolok, hogy két év után újra itthon leszek karácsonykor, meg a már meglévő repülőjegyeinkre:)
Ha szembenézek a valósággal, még ha fáj is, nincs sok hátra, de mostanra besűrűsödtek a programok és a java csak most jön:)
Férjuram rendben megérkezett már hétfőn. A kórházban gyertyát gyújtottak a folyosón. Akkor szoktak gyertyát gyújtani ha valaki bevégzi földi pályafutását.
Nagyika ma olyan volt mint régen és Rozi néni megevett fél zacskó győri édest. Lévai Anikó szakácskönyvét megkaptam Papitól, viszem magammal Kansasbe...
Ugye írtam, hogy Rozi néni minden nap kitartóan megkérdezte milyen nap van. Amikor megkapta rá a választ, annyiban hagyta a dolgot. Ma elérkezett a szombat.
Rozi néni: Milyen nap van ma?
Mi: Szombat
Rozi néni: "Szombat, Szűz Mária napja, boldog ember aki megtartja.
Nem lesz annak semmi baja..."
A kórházon kívül, voltam barátnőzni, Mamival és Papival a váci csokizóban és szakadó esőben a Mária Valéria Híd közepén. Bubussal szakadó esőben a Jégbüfében húzódtunk meg. Aztán megint barátnőztem. A villalmoson Süsüt tanácsait hallgattam és mosolyogtam meg tetszett is, amúgy is mindent szeretek itthon, főleg amióta nem itt élek egész évben. A váci főtérrel, annak ellenére, hogy naponta látom mégsem tudok betelni. Minden élelmiszerüzletben a málnás pöttyöst keresem.
Férjuram hétfőn jön és még több mint három hét.
Rozi néni Nagyika mellett fekszik. 88 éves és már harminc éve a kórházban él, örökös tag. Amikor harminc éve lebénult és a feje is zavaros lett, gyerekei eladták a házát, a pénzt pedig a kórháznak adták, azzal a feltétellel, hogy Rozi néni élete végéig ott lakhat.
Rozi néninek nincs foga, így olyan az arca mintha mindig rosszkedve lenne, pedig ez nincs így. Rozália néni csak fehérkenyérbelet eszik, néha kalácsot. Kinyúl az asztalára tett ételért, elveszi a kenyérbelet és hosszan majszolgatja az ágyában. Aztán a cumisüvegét is megfogja, behúzza maga mellé azt is az ágyába és cumizik.
Néha egész nap az érdekli, hogy milyen nap is van aznap, néha kiskutyának néz, néha meg teljesen tiszta a feje, misére menne, tudja, hogy hívják és mikor született...
...parkolás közben belém tolatott egy idős bácsi, problémáim akadnak a kézi válóval:) felfedeztem a málnás pöttyös hiányát, sok paradicsomot eszem, meg házi kovászos uborkát, de legtöbbet kórházba járok, naponta kétszer.
A máltai szeretetszolgálat kórháza a váci főtéren áll. Régen az irgalmas rendi apácák gyógyították, segítették itt a betegeket. A váci temetőben halottak napja táján mindig nézegettük a fejfáit a nővérek sírjainak, betűzgettük különleges neveiket. Amikor a kórházban járok, elképzelem a régi idők nővéreit ahogy a folyosókat rótták.
Ma fújt a szél és Nagyika egész nap félrebeszélt.
Nagyinak egy szobatársa van, Éva néni. Imre bácsi 84, Éva néni 82. November 4-én lesznek 60 éves házasok. Imre bácsi rákos, értelmes, fiatalos de mindenekelőtt szereti Éva nénit, napjában többször szájon is csókolja. Éva néni 100 kiló felett lehet, nem tud mozogni, nem tudja ellátni magát és nem mindig ismeri fel Imre bácsit.
Imre bácsi eddig otthon áplta, etette, pelenkázta Éva nénit, de mostanra nem bírta tovább. Mindketten befeküdtek a kórházba. A szobájuk egymás mellett van, de Imre bácsi ideje nagy részét felesége mellett tölti. Egymás mellett két kicsi fej, kinéznek a folyosóra, onnan nézik a tévét. Ha Imre bácsi túl sokat sürög a neje körül és nem pihen majd eleget, másik emeletre kerül. Ezt egyikük sem szeretné, csak azt, hogy november 4-én mindketten otthon legyenek.
Kaptam egy barna hajú babát aki a kezében egy kis táblát tart: Isten hozott felirattal. Szóval ITTHON vagyok. A repülési akadályokat simán vettem:) Nagyikánál kétszer voltunk ma bent a kórházban, megismert és örült nekem, bár kicsit fáradt volt és álmos. Nagyon hiányzik itthonról, furcsa az élet nélküle. Vác főtere gyönyörű (Nagyika szobája arra néz) és van egy Csokizó nevű csokizó is ugyanott. Ettem sok túró rudit és az élet szép...
Azt hiszem itt az idő befejezni, ez lesz az utolsó bejegyzésem Atlantából. Otthonról alkalmanként majd jelentkezem és Kansasből teljes erőbedobással jövök majd (itt: http://kansas.freeblog.hu).
A költözés megvolt, tegnap berakodtunk a teherautóba Cimbi segítségével, ma kirakodtunk a raktárba, ott maradnak a cuccok augusztusig. Mivel tegnap hatalmas eső volt éjjel, jópár doboz beázott a teherautóban, könyvek, ruhák, újonnan vásárolt lakberendezési cikkek... Sebaj, takarítás, készülődés, kicsi szomorkodás, izgalom, nagy öröm és már OTTHON is leszek. Időm most nem valószínű, hogy lesz írni vasárnapig, akkor indulok haza.
A tegnapi nap jól zárult, elmentünk hármasban a Zesto-ba Chubby Deckert enni, aztán még harmónikázott is a Cimbi, meg elénekelte a Georgia On My Mind-ot:) Ma este még megnézzük a Die Hard 4-et aztán még kettőt alszom és itt a vége.
A következő kis csokor képpel búcsúztatom az elmúlt két évemet és Atlantát...
Sztyuvi hastáncol.
Ovi.
Buli a Piedmont Parkban.
Atlantai felhőkarcolók.
...és hambi.
Utazás.
Ma megsütöttem 4O darab kiflit. Mert mióta először sütöttem, azóta Férjuram nem hajlandó mást enni reggelire. Ezek mennek a fagyasztóba, kitartanak amíg egyedül lesz. Aztán, már majdnem minden bedobozolva, összepakolva. Már csak egy-egy kés, villa, kistányér, egyszemélyes matrac, néhány tisztasági cucc... ennyi marad a házban... Igaz nekem csak négy napot kell kihúznom így, Páromnak két hetet. Honaptól már TV sem lesz.
Ma jártam a butikban, felpakoltam a megmaradt srácokat, kaptam némi pénzt is. Justynától is elköszöntem, tartjuk a kapcsolatot e-mailben. M is hívott, búcsúzkodtunk. I-ről meg Kornélkáról ezer éve nem hallottam, írtam nekik e-mailt. Az utolsó angolt ki kellett hagynom, mert ma olajcsere volt műsoron, nem tudtam menni, pedig terveztem, hogy fotózok is...
Elköszönök mindentől jártamban. Ma búcsúztam Decatur-től. Holnap költözés a raktárba, jön a Cimbi segíteni. Nehéz napok jönnek.
Hat nap múlva otthon vagyok. Alig bírom elhinni! Hogy egyelőre még nem ugrom ki a bőrömből annak csak az az oka, hogy ott van még előtte a költözés, a rengeteg elintéznivaló na és a nagy utazás. Egyedül. És nem utolsó sorban az is, hogy Férjuramat itt hagyom két hétre... Meg Nagyika is a kórházban van... Amikor tavaly megérkeztünk, emlékszem, éppen a kertben rendezkedett...
Mindezek ellenére, bármilyen kis dolog is eszembe jut otthonról, a nyári este illata, a Család ahogy elképzelem, hogy majd vár rám, az út hazafelé, Budapest, a Károlyi Kert, a Jégbüfé, a Szabó Ervin Könyvtár... és tudom, hogy egy hét és ezeket láthatom... az jóóó!;)
Atlantától búcsúzom, mindent úgy nézek meg, hogy most látom utoljára. Még kell egy ebéd az egyetemen, még egy búcsúséta a Piedmont Parkban, néhány e-mail, telefon annak a kevés embernek akiktől búcsúznom kell, de igazán nem olyan hely ez, ahol kötődni lehetne sok mindenhez. Hiányozni fognak a rövid telek, a magnóliák, a Chubby Decker combó, a Pumpkin Fesztivál, a Piedmont Park és, hogy nem voltam idegen idegenben, mert itt szinte mindenki messziről jött...
Bejártuk Atlantát, láttuk Georgiát és a környező déli államokat, amit terveztünk megnéztük, hiányérzetem nincs, vár egy másik hely, nem bánom hogy menni kell:)
Ma volt a búcsúmallozós napom. Elmentünk a kedvencembe, ott ebédeltünk, aztán nézelődtünk keveset. Keveset azért, mert Férjuramra gyakran tört rá a rosszullét a női boltok láttán... Aztán már el is ment az idő, már nagyjából végztem a maradék meglepik megvételével, amikor is a Victoria's Secret előtt találtuk magunkat. A Viki Titkai ilyen női üzlet, ahol vehetsz magadnak fehérneműt, sminket, illatot, cuki rózsaszín köves rágótartó dobozkát, szóval sexy lehetsz na meg trendi... Szóval a Viktoria's Secret előtt hatalmas volt a dugó és ki volt írva, hogy fél éves vásár, meg hogy 75% kedvezmény... hát betévedtünk, vesztünkre. Először kicsit zavartak voltunk meg tanácstalanok, aztán belejöttünk. Úgy volt, hogy illatok, parfümök, rúzsok, körömlakkok szájfények...szóval piperék egymás hegyén-hátán, hatalmas engedményekkel. És akkor megfordult a fejemben, hogy a szempillaspirálom, az alapozóm, a szájfényem is kifogyóban...
És ahogy ezen gondolkodtam, megjelent egy eladóhölgy egy kis kocsival és kérdezte, hogy kinek kell a Very Sexy nevű női parfüm negyed áron, 75 ml-es kiszerelésben, mert van nála pár darab. És amikor elkezdte bontani őket a dobozból, sikongások hallatszottak és kinyúló női kezek csaptak a levegőbe... Akkor gyorsan bökdöstem Férjuramat, hogy nyújtsa ő is a kezét, neki hosszabb, és ilyenre szükségünk van... és nyújtotta és kapott belőle, jól. Aztán meg is szagoltuk és jó, de végül is mindegy is mert Very Sexy. :)
Ezután már begyűrűzött a vasárlási láz... Férjuram fejében megfordulhatott a gondolat, hogy az ő neje is legyen very sexy és folyamatosan adogatta a termékeket, amiknek a márkája kivétel nélkül Very Sexy volt. Szilvaszínű körömlakk, füstös szemhéjfesték, orgona rúzs... én meg mondogattam, hogy "igen, ilyenem tényleg nincs", meg hogy "erre is szükségem van", és hogy "ez igazán very sexy"...
Aztán ahogy így válogattunk, megint előjött az eladó kisasszony kocsit tolva. Most a Very Sexy Now nevezetű parfümöt adta féláron, férfiaknak. Vettünk. Aztán ahogy a pénztárhoz értünk az ottani kisasszony megdicsért, hogy megcsíptük a Very Sexyt, meg a Very Sexy Now-t potom pénzért, ekkora mennyiségben. Hiába, jókor jó helyen:)
Szóval a tegnapi előnyafogásom arra vonatkozott, hogy ma cipekedés volt műsoron. Először is elmentünk Gyulával a bérelt teherautóért. Aztán Férjuram vezette a teherautót, én meg mentem utána a Gyulával. (Azt mondja, hogy én nem valószínű, hogy tudom majd vezetni Kansas felé, mert nem fogja elérni a lábam a pedálokat, az üléseket meg nem lehet állítani... Kipróbálni nem volt időnk, majd kiderül.) Tehát konvojban megérkeztünk az IKEÁ-ba. Mert mi szeretjük az IKEÁ-t, sokkal jobban mint a bazinagy, sötét, drága amerikai bútorokat... Szóval azt terveztük bevásárolunk.
És teljesítettük is a tervet. Bevásároltunk, jól, sokat. Nem volt egyszerű felpakolni a sok tonnás cuccot, de megcsináltuk, vettünk egy fehér hálószobát. Fehér ágyat, hozzá mályvaszínű és kék ágyneműt, ágytakarót, fehér éjjeliszekrényt, meg fehér ruhásszekrényt, fehér könyvesszekrényt és egy dög nehéz king-size matracot. Fonott fehér kávézóasztalka, meg egyéb apróságok hiánycikkek voltak, azokért még jövő szerdáig vissza kell néznünk...
Hófehér. Ilyet vettünk.
Meg ilyet is.
Aztán felpakoltuk. Segítségünkre volt ez a rámpa, meg az a piros készség, az itt úgynevezett dolly. Volt vagy 4O fok de fölpakoltunk, aztán karavánban hazavezettünk. És aztán lepakoltunk. Számoltam, még 6 darabot kell becipelni, még ötöt lépésról-lépésre bemozgatni, még négy, de abból három bazinagy. Aztán bevittünk mindent már csak a bazinagy 1OO kilós matrac maradt. De azt úgy éreztem nem fogom tudni megmozdítani... Azért lementem a kocsihoz és azon gondolkoztam, hogy varázsolhanánk be a házba, vagy inkább ne is, maradjon ahol van, nekem már az is mindegy... És ekkor érkezett meg az őrangyalunk egy fekete hajléktalan formájában... Megragadta a matrac egyik oldalát, a másikat Férjuram, és kábé 1O másodperc alatt beszállították a szobába... Akkor világosodott meg, hogy kell még egy életerős férfiember ehhez a költözéshez. Nem azért mintha én gyenge lennék;) de kell...
Úgyhogy mostmár lesz min aludnunk, csak azt nem tudjuk, hogy hol;)
Úgy látszik megvolt az utolsó vacsoránk Sztyuvikával Atlantában. Végleges búcsúról nincs szó, mert Sztyuvi sztyuvi, sokat utazik Kansas Citybe, majd ott találkozunk... Jót ettünk: borsos húslevest, csirkét sajtos krumplival, meg csöves kukoricát és salikat, levezetésnk epres-csokis tortát vittünk. Mindezeket este 9-kor fogyasztottuk, mert akkor a legjobb enni. Most ennek köszönhetően a körülményekhez képest jó a kedvem. Bár holnap nehéz nap elébe nézünk, de arról majd holnap.
Sztyuvi most jött meg a nyaralásából, Carrie-vel Mexikóban jártak, ott töltöttek egy hetet egy kis elszeparált, amerikaiaknak fenntartott szállodaközpontban. Sztyuvinak van ilyen time-share-je, ami azt jelenti, hogy némi évenkénti fenntartási költségért meg egy tetemes összegért résztulajdonosa egy kis apartmannak egy mexikói szállodában. Minden évben egy hetet tölthet itt. A time-share-je 3O évre szól... Bekattannék pár év után...
Cheeta, Sztyuvi és én.
See you in Kansas, Sztyuvi!